A TÁMOP-3.2.4.B-11/1-2012-0005 „Nyisd ki a világot! – országos könyvtári szolgáltatások bővítése, fejlesztése az oktatás és képzés támogatásának érdekében” pályázat keretében 2013. márciusától májusáig a hónap második és negyedik szerdáján, összesen 5 alkalommal tartottunk Bíbola-kör foglalkozásokat, melyeken ölbeli játékok, mondókák, ringatók tanulására és eljátszására került sor.

A foglalkozásoknak az a fő célja, hogy a részt vevők megismerkedjenek, mondókakincsünk és a hozzájuk fűződő játékok egy szeletével, el tudjanak mélyülni a játékokban, és gyermekeikkel együtt eljussanak az átélés, a játék öröméhez.

A mondókákat és a hozzájuk fűződő ölbeli játékokat minden nép, így a mi hagyományunkban is fellelhetjük. Ezek, a népköltészet apró remekei az évszázadok során alakultak, csiszolódtak, s nyerték el végső formájukat. Bennük rejlik az anyanyelv minden játékossága, zenéje, ritmusa, sugárzik belőlük az életszeretet.
A gyermek már az anyaméhben átéli első zenei élményeit. Születése után még sokáig nem tudja elkülöníteni saját énjét a külvilágtól. Anyját és önmagát egységként éli meg. Az érintgető, cirógató, testrészeket külön-külön megmozgató játékok, a testi, lelki egymásra hangolódás segítik őt a gyengéd leválásba, hozzájárul önmaga és környezete megismeréséhez.
A régi családokban ösztönösen tudták, hogy a gyermeknek jár az ölben töltött idő élete első éveiben. A höcögtető, hintáztató, csiklandozó, ringató, csúszdáztató stb. játékok szerves részét képezték a hétköznapoknak. A népes családban bárki játszhatta őket a picivel, így a többgenerációs családokban könnyen átöröklődött ez a fajta tudás. Az ilyen családok megszűnésével azonban megszakadt ez az áthagyományozódás, így ma már tudatosan a felszínre kell hozni, és megmutatni, mit is lehet kezdeni ezekkel az elveszettnek vélt értékekkel. Mert a mondókázás, az ölbéli játék tulajdonképpen játszva tanulás. Ezen kívül meg vannak benne a művészeti, zenei-, anyanyelvi- és érzelmi nevelés alapkövei. Ami még nagyon fontos, hogy a játékból indul ki minden képességünk, készségünk és jártasságunk, amelyekre szükségünk van az életben.
A programon résztvevők megkapták az előre összeállított anyagot, melyek az alapot szolgáltatják a foglalkozásokhoz. A kinyomtatott lapok bal oldalára a mondókák, míg a jobb oldalára az un. „koreográfiák” kerültek. Az összeállítás sorrendjében kerültek bemutatásra, ill. „eljátszásra” a mondókák, amelyek a nyugodtabb tenyeresdik, tapsolók, cirógatókkal kezdődtek, lógázókkal, patkolókkal, lovagoltatókkal folytatódtak. A csúcspontját a sétáltatókkal és háton cipelőkkel értük el, majd a sütő-főző, étvágycsinálókat követően az altatók adták a megnyugvást. Minden alkalommal közbeiktattunk egy-egy nép- vagy gyerekdal megtanulását is.
A záró, május 8-i foglalkozást az ÓV-LAK Óvoda középső csoportosai részére tartottuk meg, az erre az alkalomra külön összeállított anyag alapján.

Képek a galériában